2011. április 7., csütörtök

Precedens? - Egy ítélet margójára

„Első fokon bűncselekmény hiányában felmentett a Fővárosi Bíróság a hivatali visszaélés vádja alól egy rendőrtisztet és öt vádlott-társát.

A vádirat szerint Jutasi Zoltán, a KÉSZ Holding akkori vezérigazgatója 2008-ban megkereste Tóth Jánost, az UD Vagyonvédelmi Zrt. vezérigazgatóját, és megkérte, szerezzen adatokat a KÉSZ Holding Zrt. hat vezetőjéről a rendőrségi és adóhatósági nyilvántartásból is.

Tóth János két magánnyomozó közvetítésével látott a feladathoz, felkértek egy rendőr őrnagyot, aki a vád szerint hivatali helyzetével visszaélve megnézte hat vezetőnek a bűnügyi, személyi, úti okmány- és a gépjármű-nyilvántartóban szereplő adatait és a velük azonos lakcímen lakók személyes adatait is.” (Index 2011.07.06 - "Felmentették a készes UD-ügy vádlottait")


Miért hír a hír? Végre született egy precedens értékű ítélet, amely rávilágít a magánnyomozók tevékenységét szabályozó jogforrások minőségére, más jogszabállyal ( például: Adatvédelmi Törvény) való koherencia hiányára.

Amire nem ad választ ez az ítélet az, hogy kinek áll érdekében fenntartani ezt az állapotot?

A magánbiztonsági ágazat egyéb közreműködőinek – élőerős vagyonvédelem, fegyveres pénzkíséret, fegyveres személyvédelem, stb. – jogosítványai biztosítják a hatékony és eredményes munkát. Miért kivétel a magánnyomozói szakma?
Jó lenne, ha a törvényalkotók is tudomásul vennék, a védelem, a megelőzés nem kerítésnél és a fegyveres-kutyás őrnél / testőrnél kezdődik, mint a bekövetkezett bűncselekmények sokasága is mutatja, s ugyancsak csak el kellene dönteniük, hogy a bűn, vagy az áldozatok pártján állnak-e.


Nincsenek megjegyzések: