2008. november 6., csütörtök

Figyelünk, vagy kukkolunk?

A kérdést még kiegészíthetnénk: Figyelünk, követünk, vagy kukkolunk? Melyiket értsük alatta, az nézőpont kérdése. Aki szenvedő alanya – tárgya - a megfigyelésnek gondolom, az utóbbi kifejezést részesíti előnyben, persze ha tudomására jut, vagy észreveszi.
Ugyanígy a házmester, vagy a kíváncsi szomszéd leselkedésére is talán ez a jó kifejezés. A szakzsargonban korábban – talán most is –, kicsit gúnyosan „kukkosok” –nak hívták a megfigyeléseket végző organizációt.

Követünk? Ezt azok használják, akik korábban erről csak hallottak, s egy magánnyomozói igazolvány boldog tulajdonosaként a tudást, képességet és tapasztalatot is magáénak tudhatja.

A magyar nyelv gazdagsága lehetővé teszi több hasonló szinonima és szleng kifejezés alkalmazását is erre a tevékenységre, de tartalmát tekintve néhány esetben többet, vagy kevesebbet jelent. Null:Null, vagy Nulla:Nulla? Ugyanazt jelenti és mégsem? Nyelvészkedés helyet – bár egy adott kifejezés preferálása egyben szemléletbeli és tartalmi különbséget is takar – szorítkozzunk a száraz tényekre.

A megfigyelés a magánnyomozók – és a nyomozó hatóságoknak is - egyik leghatékonyabb eszközének tekinthető a rendelkezésre álló lehetőségek között. Ellentétben a Hollywoodi gyárakban készített filmekkel, ahol a mindenre elszánt magánnyomozó egy szál magában, lekapcsolt fényszórójú kocsival követi az aktuális rosszfiút, a valóságban több személy szervezett, összehangolt munkáját jelenti a megfigyelés, a felderítés és bizonyítékok beszerzése, dokumentálása érdekében.

Az emberi erőforrásokon kívül, természetesen a megfelelő technikai felszereltség – kapcsolattartási, dokumentálásra alkalmas eszközök –, gépjárművek is a szükséges tartozékát képezik egy eredményes figyelő csoportnak. Mindezekért is ez a legköltségesebb és legdrágább magánnyomozói szolgáltatás.

Mi a legfontosabb? Mindenekelőtt az ember – mint minden más szakmában is – a maga felkészültségével, gyakorlati tapasztalatával, kreativitásával és más-más apró és esetenként nagyon fontos személyi tulajdonsággal.

A megfigyelés is egy szakma, bár ilyen jellegű besorolás nem létezik sem a hatályos törvényekben, rendeletekben, sem a kamara szakmai leltárában, szemben a vagyonvédelem területén dolgozókkal, így képzése, oktatása, gyakorlati kiképzése a civil szférában nem is létezik.

Akkor kik végzik a figyelést a magánnyomozói megbízások során? Elenyésző számban a Nemzetbiztonsági Szakszolgálattól leszerelt, nyugállományba vonult korábbi figyelő szakemberek és természetesen mindenki más, mint ahogyan kis hazánkra jellemző más területen is. Leggyakrabban vagyonőrök – mivel magánnyomozói tevékenységet takar, jogosultságuk sem lenne hozzá -, illetve magánnyomozó igazolvánnyal rendelkező személyek.
Ha Ön építkezne, kire bízná a falazást, a kőművesre, vagy a segédmunkásra? Tudom a blazírt választ – egyikre sem.

A nálunk „kevésbé” fejlettebb nyugati világban a figyelés művészetéről beszélnek és írnak, arra alapítanak / alapítottak cégeket, hogy e speciális felderítő, nyomozati munkával kiszolgálják a nagyobb detektív irodákat, ahol erre kiképzett állomány nem áll rendelkezésre.

A megfigyeléssel szemben a két legfontosabb követelmény, hogy szolgáltassa a szükséges információkat, dokumentációkat, és „NE BUKJON LE!”, vagyis ne dekonspirálódjon a megfigyelés, a megbízó!

Mivel a megfigyelés nem gyártja az információkat, így eredményessége a figyelt személy tevékenységétől, illetve objektum esetén az ott történtektől függ elsősorban. Tehát, ha a férj nem csalja a feleségét, a megfigyelés nem tudja – és természetesen nem is akarja – bizonyítani az ellenkezőjét, - (Bár ez utóbbi kétes szolgáltatás nyújtására vállalkoztak korábban már magánnyomozók búsás haszon reményében, legalábbis a bulvár televíziók beszámolója szerint, lelkük rajta) - ugyanakkor az eredménytelenségre sem lehet mindig magyarázat.

A másik – talán fontosabb és kritikusabb – követelménynek – NE BUKJUNK LE! - való megfeleléssel is visszakanyarodunk a képzettség, tapasztalat és a szükséges és elégséges erők alkalmazása kérdéskörhöz.

Minden egyes megfigyelési feladat más és más, függetlenül attól, hogy több tucatnyi házastársi hűtlenség, vagy csempészés, lopás, csalás, stb. felderítése érdekében végezzük. Más, mert mások a figyelt személy körülményei, a környezete, személyisége, gépkocsija, közlekedési morálja, munkahelyi elfoglaltsága, és egyéb más jelentéktelennek tűnő apróság, de ugyanez vonatkozik objektum megfigyelése estén is.

Más Budapesten késő este – nappali időszakot már nem is említve – egy gépkocsival közlekedő személyt figyelni, ahol a forgalom igen élénknek tekinthető még – a mellékutcákat leszámítva – a gépkocsik a forgalom ütemének megfelelően haladnak, míg egy átlagos nagyságú megyeszékhelyen, ahol az 50 km/h órás sebességet kínosan ügyelve betartják –vajon miért? – s néhány gépkocsin kívül más nem látható az úton.
Ugyanígy más autópályán egy átlagosan, vagy attól gyorsabban haladó személygépkocsi, vagy egy 80-90 km/h –val „döcögő” kamion megfigyelése.

Hosszasan sorolhatnám azokat a különbségeket, amelyek egyedivé tesznek minden megfigyelési feladatot, de gondolom, ez a két egyszerű példa bizonyítja állításomat.

A megfigyelésről még nagyon sokat lehetne írni, következő bejegyzéseimben néhány megtörtént üggyel – természetesen a személyek és helyszínek anonimitását megőrizve –, gyakorlati példával szeretném reprezentálni e speciális szolgáltatás lehetőségeit, felhasználhatóságát.

2008. augusztus 29., péntek

Titkos vagy Misztikus?

Szerintem nem, de létezhetnek olyanok, akik annak akarják látatni. Maga a megbízás, annak tárgya természetesen igen, de hogy általában milyen lehetőségeink vannak azok nem. A megbízók sok esetben a regényekben olvasottakat, filmekben látott módszereket, eszközöket társítják a gyakorlati lehetőségekkel, így nem kevés számban irreális, olykor a törvény adta lehetőségeken messze túlmutató igényekkel lépnek fel.

Egy potenciális megbízó. amikor kiválasztja a magánnyomozót, többségében a szakmai felkészültségét, rátermettségét, megbízhatóságát nem képes felmérni, így döntésében a szimpátiára, megérzésére, vagy a kényelmére – „nem keresgélek tovább” – és a vállalási árra hagyatkozik, így sok esetben az olcsó lének… effektus következik be.

Néhány évvel ezelőtt Németországban egy újság 5 különböző kisebb-nagyobb, olcsóbb-drágább tarifát alkalmazó magánnyomozó irodának adott ki megbízást, egy személy egy napos megfigyelését.
Az eredmény döbbenetes volt. A legdrágább 1-2 órát volt képes figyelni a személyt, a legolcsóbb ki sem mozdult az irodájából s úgy írta meg a jelentést, két ügynökség a megállapodottnál kisebb létszámmal végezte el a feladatot, ebből adódóan kb. 50%-s pontossággal tudtál a megbízást teljesíteni. Pontos és megbízható munkát egyetlen irodától kaptak.

Az utóbbi időszakban kisebb-nagyobb, a vagyonvédelemre szakosodott cégek is hirdetnek magánnyomozói szolgáltatást, igaz hogy felkészült magánnyomozó nincs az állományukban –tisztelet a kivételnek – s alvállalkozókkal, vagy vagyonőrökkel, esetenként egyetemistákkal, diákokkal végeztetik el a megbízást.

Hogyan lehetséges ez, adódik a kérdés, a válasz roppant egyszerű. A hatósági működési engedélyeket 5 év időtartamra – 2007. január 1.-től (Korábban nem volt időkorlát) – adják ki, s az engedély kérelemben fel kell tüntetni, legalább egy személyt, akinek van magánnyomozói igazolványa, a rendőrhatóság nem tudja ellenőrizni, hogy valójában ott dolgozik-e, avagy sem, függetlenül az ellenőrzés rendszerességétől.

S akkor még nem beszéltünk azokról, akiknek semmilyen engedélyük, képzettségük, jogosultságuk sincs. Azok sincsenek kevesen.

A fentiek mellett, a megbízások bizalmas jellegéből adódóan sem az elégedettség, sem a csalódás nem kap nyilvánosságot, referenciaként kevesen vállalják nevüket adni egy ilyen tevékenységhez, így ez sem igazán segít a választásban.

Bár nem ide tartozik szorosan, hasonló a helyzet a személyvédelem területén is. A napokban egy tengerentúli ügyfelemnek egy testőr-vizsgával, angolul beszélő „bodyquard”-ra volt szüksége, mivel erre cégünknek sem jogosultsága, sem ilyen képzettségű munkatársa nincs, keresgélni kezdtem az Interneten. Nem akarok sem részletekkel untatni, sem megbántani senkit, de elkeserítő tapasztalatokban volt részem.

Itt mindenképpen szeretném kiemelni, hogy egy cég – a VIP Bodyguard kft. - üde kivétel volt, akik elfoglaltságuk miatt nem tudták a feladatot vállalni, de segítőkészségüknek köszönhetően sikerült ügyfelem igényeinek megfelelő testőrt – NEM SZEMÉLY-és VAGYONŐRT - találni.

Ezek a jelenségek is mutatják – ugyan törvény, szakmai kamara van -, s mégsem működik normálisan. Persze miért pont ez.

Hogyan nyomozunk kérdésre egzakt választ adni igen nehéz, gondolom mindenki másképpen. Vannak persze olyan – tipikusnak is mondható - esetek, amelyeknél sok módszer és eszközbeli eltérés nem lehet, ott a szolgáltatás minősége szelektál.
Többségében a nyomozó felkészültségétől, kreativitásától, empátiától, valamint a törvény által engedélyezett eszközök és módszerek alkalmazásának képességétől függ. Így döntés meghozatalánál, a fentebb felsorolt, s általam önkényesen fontosnak tartott tulajdonságok, különös jelentőséggel bírnak.

A kontinentális (Római jogon alapuló) jogrendszer keretei között működő magánnyomozók – Nyugat-Európai és hazai - lehetőségei és eszköztára eléggé szegényesnek és korlátozottnak tekinthetők az Angolszász országokban engedélyezettekkel szemben.

Hogy ez jó, vagy sem nézőpont kérdése.
Ha megnézzük a hivatalos rendőrségi statisztikákat és összehasonlítjuk a látens bűnözésre vonatkozó becslésekkel, akkor természetesen nem. A jelenlegi helyzet jobban kedvez a csalóknak, szélhámosoknak, mind az azt elszenvedőnek, függetlenül hogy magánszemélyként, vagy vállalkozóként vagyunk részesei.

Ha arra gondolunk, hogy a nyomozás során felszínre került információkkal, adatokkal egyesek visszaélhetnek, a megbízás célja már eleve egy bűncselekmény megalapozása, akkor igen.

Úgy gondolom, hogy ezen még sokan, és sokat fognak vitatkozni, de a jelenlegi helyzetben nem sok fog változni.

A személy-, vagyonvédelemről, magánnyomozásról szóló törvény 34. § - így rendelkezik:

a) adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet;

b) az igazolvány bemutatását követően - külön jogszabályokban foglaltak szerint - az ingatlan-nyilvántartásban, az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező vállalkozók központi nyilvántartásában és a cégnyilvántartásban nyilvántartott adatokról kivonatot, másolatot készíthet, ha arra a megbízó kifejezetten felhatalmazta.
A megbízó felhatalmazása alapján a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából és a közúti közlekedési nyilvántartásból adatszolgáltatást kérhet, ha erre a személyes eljárása esetén a megbízó is jogosult, feltéve, hogy annak szolgáltatását az érintett nem tiltotta meg vagy nem kifogásolta, vagy az államtitokról és a szolgálati titokról szóló törvény másként nem rendelkezik;

c) kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, az Avtv. adatvédelmi és személyiségi jogokra vonatkozó szabályai betartásával készíthet, illetve használhat fel;

d) a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak a címzett vagy a feladó előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti

Ha figyelmesen olvassuk és értelmezzük a törtvényt, akkor látjuk a kereteket, de azon belül hogyan?

Itt érkeztünk el a lényegi kérdéshez, hogy miért nyomozunk másképpen és miért béreljünk / fogadjunk fel, bízzunk meg egy magánnyomozót, hisz ezt hellyel-közzel mi is megtehetjük.

A választ az utóbbival kezdeném, ami egyébként triviálisnak tekinthető, mert ő a szakember – előlegezzük meg a bizalmat. A nem is olyan régmúltban még kalákában építkeztünk, autót javítottunk, sok egyéb olyat tettünk, amihez nem értettünk, de rákényszerültünk. Most is vannak ilyenek, persze többségében nem kényszerből, sok esetben üzletszerűen azt csinálják, amihez nem értenek.
Itt most természetesen nem arra gondolok, amikor a féltékeny feleség, vagy férj titokban nézegeti párja mobil telefonját, a híváslistákban, SMS-k között kutat, próbálja meglesni titokban, követni, majd előbb, vagy utóbb már teljes bizonyosságra vágyik.

Visszatérve az első kérdésre az „Ördög a részletekben rejlik” szindrómában van. Sokféleképpen lehet adatot gyűjteni, információt szerezni. Nyíltan, az igazolvány lobogtatása mellett meg lehet kérdezni a szomszédokat, ismerősöket, munkatársakat a célszemélyre vonatkozó információ megszerzése érdekében, de ugye csak az nem fogja tudni, hogy nyomozunk valaki után, aki nem akarja. Persze ez nem jelenti azt, hogy ezt a lehetőséget zsigerből el kell vetni, mert vannak és lesznek olyan ügyek, melyek esetében pont erre van szükség.

Lehetséges természetesen leplezetten, konspiratív (titkos) módon is információt szerezni, de ehhez igen nagy tapasztalat, alapos felkészülés, találékonyság szükséges. Erre egységes recept nem létezik, itt a nyomozó kreativitása, türelme, pszichikai alkalmassága fontos szerepet játszik.

Vannak olyan publikus adatbázisok – törvényben megnevesítetteken kívül - amelyek mindenki számára hozzáférhetőek, de ezek céltudatos és szisztematikus kutatása, az onnan nyert információ elemzése, értékelése nagyon időigényes elfoglaltság.

Titkos és Misztikus? Szerintem nem. Ördögtől való? Ezt döntse el a kedves olvasó.

Folytatás következik: Figyelünk, vagy kukkolunk?

2008. július 27., vasárnap

Miért írok?


Jogos a kérdés, magamnak is feltettem, hogy szükséges-e, van-e valami értelme. Csak azért, mert divatba jött blog-t írni, vagy nem tudok a felesleges időmmel mit kezdeni, netalán tán túlságosan extrovertált személyiség lennék, egyértelműen nem a válasz. Olyan információkat is közzétenni, amelyek nem közkeletűek a „nem szakmabelieknek” – igen.

Új WEB oldalaink szerkesztésekor a „szükséges és elégséges” követelményének kellett megfelelni, azaz mindenről, a szükséges mélységben, s a lehető legrövidebb tartamban próbáltunk írni, így nem volt lehetőség példákkal, megtörtént esetekkel – természetesen a nevek és helyszínek megváltoztatásával – és tanulságaival, esetleg következményeivel alátámasztani, így ezt a blog – t egyrészt „hiánypótlás gyanánt”, másrészt az Önök kérdéseire és felvetéseire vonatkozó fórumnak szánom.

Előre szeretném bocsátani, hogy szenzációs, fordulatokban gazdag, krimi jellegű beszámolókat ne várjanak, egyrészt, mert az élet általában nem olyan bonyolult, másrészt toll, akarom mondani billentyűzetforgató képességem, sem vetekszik az ismert szerzőkéivel.

A mai bejegyzésemben röviden, csak két dolgot szeretnék érinteni, amelyre felkaptam a fejemet olvasásukkor.
Több hasonló profilú cég honlapján olvastam, hogy ők már bizony elsőként, az 1990-s évek elejétől foglalkoznak magánnyomozással, információszerzéssel, így természetesen rettentő tapasztalatokkal bírnak. Az egész pikantériája, hogy a magánnyomozás végzésére az 1998. évi IV. Törvény és annak végrehajtási utasítása, a 24/1998. (VI. 9.) BM rendelet – Lásd: http://www.szvmszk.hu/node/2 - ad lehetőséget. A kérdés megválaszolása, úgy gondolom, nem az én tisztem.

A másik hasonló - s ebben a laikus, bajban lévő ember félreinformálásának ízét érzem -, „egyedül, illetve ügyvédi kapcsolattal dolgozom” típusú bizalomgerjesztőnek szánt bemutatkozás.

A Sherlock Holmes típusú magányos magánnyomozók egyrészt a képzelet szüleményei, másrészt neki is volt legalább egy Watsona.
Minden magánnyomozónak, még ha OKJ-s tanfolyamon is szerezte a képesítést, alapvető jogi, kriminológiai, kriminalisztikai és jogi ismeretekkel kell(ene) rendelkeznie, így ez a kis „hab” a tortán is erősen elgondolkodtató, hogy mi célt szolgál. Természetesen minden, valamit is magára adó magánnyomozó, iroda, ügynökség számos ügyvádi kapcsolattal rendelkezik. A többes szám azért is ildomos, mert ma már az ügyvédek is – a kor követelményének megfelelően szakosodtak.

Következő bejegyzésemben, a magánnyomozók eszköztárával, s azon belül is a megfigyeléssel szeretnék foglalkozni.

Remélem felkeltettem megtisztelő érdeklődésüket, , kérdéseikre, javaslataikra megpróbálok elfoglaltságom függvényében a leggyorsabban válaszolni.
Amennyiben halaszthatatlannak ítéli problémáját, keressen a 20/33 87 351 telefonszámon.